"A szűk völgyekben, a világ nyüzsgésétől távol élő erdélyi emberek, még szoros egységben léteznek a természettel. A dombhajlatokban, völgyekben meghúzódó falvak között fatemplom tornya szökik a magasba, vásárok viselik magukon évszázadok kincseit és összehordott maradványain magyarral, cigánnyal, románnal együtt táncolva élvezi az életet megmutatva az erdélyi paraszti zsenialitás máig létező nyomait..."

Ez a könyv nem tartozik a hagyományos memoárok közé, műfaja nem sorolható egyetlen kategóriába: életrajzba bújtatott vállalati-impresszionista tankönyv, egyszersmind humanista filozófiába öltöztetett kézikönyv fenntarthatóságról, cégvezetésről, a hétköznapok vidámságáról és a nehéz élethelyzetek túléléséről.

A majdnem tökéletes boldogság receptje Pokorny Lia egyszemélyes estje