A Képek és Hősök koncert első felében felcsendülő művek mindegyike rendkívül szuggesztív, ábrázoló jellegű zene. Bartók deklaráltan „Magyar képek”-nek hívott művének három tételében ez nem is szorul további magyarázatra, de Brahms Akadémiai Ünnepi Nyitánya alatt sem nehéz elképzelni a talárba öltözött professzorok, hallgatók méltóságteljes vonulását, ahogy Sibelius harmóniái, hangszínei is megidézik a finnországi Karélia (Karjala) tájainak hangulatát. A szünet után Beethoven mesterműve hasonló szuggesztivitással ábrázol, de ezúttal nem táj vagy érzelem, hanem egy fogalom: a Hős, a hősiesség van a mű középpontjában. Eredeti szándéka szerint Beethoven Bonaparte Napóleonnak ajánlotta a művet, tehát tulajdonképpen itt akár egy portréról is beszélhetnénk. Viszont amikor Napóleon császárrá koronáztatta magát, a zeneszerző csalódottságában eltépte a kézirat címlapját, és egyszerűen ráírta: Sinfonia Eroica, ezáltal általános
érvényű manifesztációja lett a darab a hősiességnek, megjelenítve annak küzdelmes, drámai, boldog és dicsőséges oldalait egyaránt.

Karmester: Hollókői Huba

Műsor:
Brahms: Akadémiai Ünnepi Nyitány Op. 80
Bartók: Magyar képek: Este a székelyeknél, Medvetánc, Ürögi kanásztánc
Sibelius: Karélia-szvit Op. 11
szünet
Beethoven: 3. Esz-dúr „Eroica” Szimfónia