A történet központjában egy szerelmi négyszög áll. A szereplők: egy fiatal rebellis sztriptíztáncosnő, egy félénk, de nagyravágyó nekrológíró, egy középkorú hedonista bőrgyógyász, és egy, az érzelmeit ridegséggel leplező fotográfusnő. Négyük sorsa közel öt éven át összekapcsolódik, mindannyian elvesznek a vágyak labirintusában. Ha úgy tetszik, a Veszedelmes viszonyok ezredfordulós változatának jelenetei peregnek a nézők szemei előtt - a fő mozgatóerők azonban továbbra is a szex, a féltékenység és az árulás.

A darab sikerének a titka talán az, hogy Marber mesteri tudással keveri az angol önironikus humort a húsbavágó emberi drámával, s mindeközben nem kímél semmilyen tabutémát. Ez a darab friss, nagyon mai, és meglehetősen groteszk. Igazi szórakozást nyújt a fiatal tizenéves generációtól a legidősebbekig, de néha fejbe vág és mélyen elgondolkoztat emberi milyenségünket illetően.

A cselekmény Londonban játszódik, ahol egy fotóművésznő, egy sztriptíztáncosnő, egy író és egy orvos ismeri meg egymást véletlenül, de végzetszerűen. Folyton megcsalják egymást és őket is megcsalják. Ész nélkül rohannak a vesztükbe, és csupán a kéj, a szabad, már-már állatias ösztönöktől hajtott vágyakat akarják átélni mindenáron, bárkit eldobva, bárkit fölszarvazva. Mikor valakivel összejönnek forró szenvedélyeik hatására rádöbbennek, az előző jobb volt, a régi kell, bármi áron! A szerelem létszükséglet, de csak akkor, ha nem kaphatják meg. Mindig az kell, ami elérhetetlen. Ha kéznél van, már nem izgalmas. Feszültségekkel teli dráma cigarettafüstbe burkolva.
A világon az emberi kapcsolatok egyre felszínesebbek, kapkodóbbak, tétovábbak. Ebben a szerelmi négyszögben minden szereplő elárulja, megcsalja, megalázza, kizsigereli a másikat. Érzéki gyönyört hajszol és érzelmekről szaval. Sem a házasság, sem az azon kívüli kapcsolat nem ad kapaszkodót a világgal és a belső rémekkel szemben. A magánnyal szemben. Mert ez a legnagyobb ellenség.